Gyermekkori emlék, hogy mikor nagyapám már nem bírt kaszálni, megkérte apámat, hogy rakja rendbe az udvart, vagyis vágja le a füvet. Apám már az a generáció, aki nem gyakorolta ezt a mesterséget, és mikor nekiállt a dolognak sehogy sem ment. Az címben idézett mondat (valahogy így ) ekkor hangzott el, amiben semmi szemrehányás nem volt, csak egyszerű ténymegállapítás.

Ez a csak akkor.

Van ennek a mondásnak egyébként pozitív változata is, ami szerint, amit az ember gyerekként (jól) megtanult, mindig emlékszik rá. 

Ez az akkor.

Az állítás, hogy kaszálni akkor és csak akkor tud valaki, ha gyerekként megtanulta.

Nos a tétel nem, hogy oda vissza, de sem se oda se vissza nem igaz.

Igaz azonban, hogy a régen megszerzett tudást újra megszerezni könnyebb, mint első nekifutásra.

Ha tehát valaha volt az ember karcsú, fitt, könnyen futó, erős, a mozgást élvező, de ez idő szerint estleg már nem ilyen, akkor semmi más dolga nincs, mint emlékezni, és megpróbálni újratanulni.