leadietaval

A tudatos táplálkozás véleményem szerint csak annyit jelent, hogy mindig tudatában vagyok annak, hogy mit, mikor és mennyit. Egyszerű követelmény, de nem könnyű teljesíteni. Ha előfordult már veled, hogy alvás után, vagy egy fárasztó napon csak úgy odamentél a hűtőhöz, és ettél valami bármit a tervezett étkezéseken kívül, vagy csokoládét kerestél a szekrényben kikapcsolt állapotban, tudod miről beszélek. 

Az ember tervez, az ösztönlény végez Valahogy meg kell szelídíteni ezt a bennünk lévő másikat. Mint minden idomításhoz, ehhez is türelem, és kitartás kell, melyben sokszor van visszaesés. Mint mikor a kutyád már látszólag engedelmeskedik a behívásra, de aztán a legcikibb szituációban fütyül rád és odaszalad a futóhoz, vagy eltűnik az erdőben, mert megérzett valami vadat.

Az első lépés a szelídítésben, hogy rendszeresen együnk. Azt most mindenki maga dönti el, hogy ez napi 3, vagy 5, vagy 1 étkezés. Én a napi 3-at találtam megfelelőnek.

Az étkezéseknél ki kell rakni magad elé mindent, amit meg fogsz enni. Számolni 10-ig (vagy asztali áldás), meggyőződni, hogy elég lesz, majd megenni. Ha ezen felül többet kívánnál, tilos rápótolni, mivel nem raktad oda egyből. Így jártál, de ne ess kétségbe. Valószínűleg nem fogsz éhen halni a következő étkezésig.

Gyermekkori emlék, hogy mikor nagyapám már nem bírt kaszálni, megkérte apámat, hogy rakja rendbe az udvart, vagyis vágja le a füvet. Apám már az a generáció, aki nem gyakorolta ezt a mesterséget, és mikor nekiállt a dolognak sehogy sem ment. Az címben idézett mondat (valahogy így ) ekkor hangzott el, amiben semmi szemrehányás nem volt, csak egyszerű ténymegállapítás.

Ez a csak akkor.

Van ennek a mondásnak egyébként pozitív változata is, ami szerint, amit az ember gyerekként (jól) megtanult, mindig emlékszik rá. 

Ez az akkor.

Az állítás, hogy kaszálni akkor és csak akkor tud valaki, ha gyerekként megtanulta.

Nos a tétel nem, hogy oda vissza, de sem se oda se vissza nem igaz.

Igaz azonban, hogy a régen megszerzett tudást újra megszerezni könnyebb, mint első nekifutásra.

Ha tehát valaha volt az ember karcsú, fitt, könnyen futó, erős, a mozgást élvező, de ez idő szerint estleg már nem ilyen, akkor semmi más dolga nincs, mint emlékezni, és megpróbálni újratanulni.

Az 1970-es években az USA-ban már jelentős problémát okozott az elhízás. Nem egyedül, mint esztétikai, hanem főleg egészségügyi értelemben. Az akkori orvosok számára ugyanis egyértelművé vált, hogy a fő haláloki betegségek egyik legfontosabb rizikója a kövérség. Akkoriban egy szívinfarktussal nem sok mindent tudtak csinálni, vagy egyből elvitte az embert, vagy ha nagy nyitott szívműtéttel esetleg megmentették az illetőt, az életkilátásai akkor sem voltak túl jók.

Az egyik megoldás lett volna a prevenció. Ennek egyik úttörője volt Dr. Kenneth H. Cooper, akit sokan a híres 12 perces állóképességi tesztjéről ismerhetnek. Magyarországon 1982-ben jelent meg egy könyve:

 A tökéletes közérzet programja

Hihetetlenül tanulságos olvasmány, az aerob edzés bibliája , és a helyes életmód egyik lehetséges receptjét is megtaláljuk benne.

A könyvben megadott ideális testsúly esetemben a 182cm magassághoz 72kg lenne, ha vékony csontú lennék. Éppen nem az vagyok, mivel a jobb csuklómat nem éri át a hüvelyk és középső újamból alkotott gyűrű, így kb. 80 kg még elfogadható számomra. Annak fényében, hogy sokan azt tanácsolják ne fogyjak tovább a 93-ról, ez elgondolkodtató. Megváltozott a világ. Ma egy fiatal 20 év körüli férfi, ha nincs 80kg felett, már kétségbe van esve, hogy gizda. Persze ő sem kövér akar lenni, hanem csak nagy izmos csávó. Erre pedig a megoldás a testépítés, jobb esetben „csak” extra étrendkiegészítőkkel, rosszabb esetben drogokkal. Egyet felejtenek el, hogy ha egy nagy házat felépít valaki, arra folyamatosan többet kell költeni, mint egy kicsire. Ha a 20-as éveiben még van is erre ideje, később már nem valószínű, hogy a meló, meg a család mellett napi 1-1,5 órát tud gyúrni. Ekkor viszont a felszedett izmok szépen átalakulnak hájjá. A fent említett könyvben a szerző azt tanácsolja, hogy alakítsunk ki magunkban egy egészséges félelmet az elhízással szemben.

Sajnos bármennyire forradalmi volt a könyv a maga korában, összességében nem érte el a célját. A prevenció helyett ma az emberek kezelésben látják a megoldást. Beraknak néhány szentet a problémás helyekre, és minden mehet tovább.

Ezt egy 60-as éveiben járó jó karban lévő hölgytől hallottam, miután elmeséltem neki pár mondatban a fogyásom történetét, hogy ugyanis mindíg is mozogtam valamit, de ezidáig a kajára nem nagyon figyeltem.Azzal a jó reggelt nézéssel mondta ezt, mint mikor egy lüke gyerek végre belátja a folyamatos balfékségét, és normálisan kezd gondolkodni egy dologról, Ezt eddig nem tudtad? Tényleg? Futhatsz bameg, ha nem figyelsz mit zabálsz, semmit sem ér.

Persze edzeni kell. Főleg erősíteni.

Az emberiség egyik legnagyszerűbb találmánya a lépcső.Úgy lehet segítségével nagy magasságokba jutni, hogy közben az idő nagy részében stabil helyzetben vagyunk. A lépcső akkor terasz, ha egy ideig vízszintesen is mozgunk.

Esetünkben ez kis fogyás, stbilizálás, majd nekirugasszkodás a következő foknak. A fogyás elején lépcsőn, később teraszokon haladunk.

Ráadásul van mikor vissza is lépünk egy kicsit a stabiabb helyre. Azaz két lépés előre, egy hátra.

Türelemjáték.